Komposztkazán

Az alábbi fényképen látható, hogy a komposzt-kazán 3m átmérőjű, 1.8m magas.
.

A komposztkazán a szerves anyagok humusszá alakulásakor, lélegző baktériumok által termelt hőt hasznosító rendszer. Lényeges előnye, hogy nincs fizikai égés, így a széntömeg nem széndioxiddá, hanem éltető humusszá alakul, miközben hőt termel.

Hozzávalók: 10 m3 fa-apríték (nyers és ágakból készült), 2 m3 lószar, 2 m3 kerti komposzt (falevelek, konyhai hulladék), 8 talicska érett komposzt (humusz), kút- vagy esővíz (jó sok, amennyit csak felvesz a fa, ez esetben kb. 8 m3 kútvíz belement).

 

Elkészítés: A fa-aprítékot alaposan beáztatjuk. Az építés során igyekezzünk az anyagokat felváltva hordani, hogy jól keveredjenek, fa:lószar arány 5:1. Tömöríteni (ugrálni rajta) nem kell. A 8db hőcserélő spirált 20cm-es rétegenként tegyük bele, kivezetéseit az építés idejére rögzítsük és címkézzük fel, az osztókra befejezéskor kössük. A rendszert vízzel töltsük fel úgy, hogy az automata légtelenítő szelepeket eltávolítjuk. Miután tele van vízzel a hőcserélő, légtelenítőt szereljük fel, és helyezzük nyomás alá (1.5-2 Bar) a rendszert.

Műszaki rész: A hőcserélő 200 méter hosszú, 20 mm átmérőjű padlófűtés csőből készült. Betonvashálóra, 2 méter átmérőjű, átlagos 20 cm-es menetemelkedésű spirálban 25 méter hosszú csődarabot rögzítettünk. Ebből 8db készült. Az építés alatt ezeket a spirálokat a komposztkazán közepén, egymás felett, kb. 20 cm-enként a komposzt rétegek között helyeztük el. Kivezetéseiket előre felcímkéztük. A végén ezeket a csővégeket egy hideg (visszatérő) és egy meleg (kimenő) osztóra kötöttük. A 2 osztó a fő ki és bemenő csövekre csatlakoznak, ezen keresztül kerül a melegvíz a fűtendő helységbe. A keringetést szivattyú végzi, amit a mérési kísérlet miatt jelen esetben egy számítógép vezérel, de lehetőség van egyszerűbb hőkapcsoló alkalmazására is.

Módosítási javaslatok és ötletek:

 

1. A kerítésháló nem túl szerencsés megoldás, mert lötyög, szétesik, torzul és megnyúlik, belédakad, és ha venni kell, akkor drága is. A háló bármilyen más, erős, kb. 5 cm-es rácsméretű hálóval helyettesíthető. Ha betonvashálót használunk, akkor az oszlopok elhagyhatók, és egy vas-ajtó-keretet kell a körbe hajtott a ketrechez hegeszteni.

2. A kereskedelmi forgalomban kapható, csapokkal felszerelt osztókat elég macerás a hőcsélő kivezetéseire szerelni, mivel a csővégek a 2. évben már le vannak vágva, véges hosszúságúak, mereven állnak, és nagyon nehezen illeszthetők az osztókhoz. Ráadásul az osztónak a kivezetései is közel vannak egymáshoz, kulccsal nehezen hozzáférhetők.

Amennyiben az osztó elferdül, mert húzzák a csövek, és így a légtelenítő a legmagasabb pont alá süllyed, funkcióját veszti. Ezért azt javaslom, hogy függőleges osztót készítsünk, külön erre a célra. 2x2db, a komposztkazán magasságával megegyező hosszúságú szögvasat párhuzamosan összeforgatva összehegesztünk, végén zárjuk.

Az alsó kivezetése a föld szintjén csatlakozik a ki-és-bemeneti 3/4″-os csövekre, ha ki-és-bemeneti hőmérőket is szeretnénk, azokat is ide érdemes szerelni. Az osztók tetejére szereljük a légtelenítőket, ezek biztosan a legmagasabb pontjai a rendszernek.

Végül a csőspirálok csatlakozási pontjait 20 cm-es közökkel helyezzük el az osztón.

Az osztót az építés elején függőlegesen beállítjuk, a spirálokat az építés folyamata alatt, egyenként csatlakoztatjuk. Így egyszerűsödik az összeszerelés, csökken az alkatrész igénye és költsége is.

A komposztkazán ma reggeli (2014.01.04.) hőtérképe látható. Kis magyarázat hozzá, melyik szenzor hol van: A hőmérő szenzorok egymástól 30 cm távolságban helyezkednek el a komposzt függőleges metszeti síkjában. A legalsó szenzorsor a föld szintjén van, ezért hidegebb a többinél. A legfelső fölött még bő 30-40 cm komposzt van, ezért melegebb, mint a legalsó. Bár szerettem volna a szélső szenzorokat a komposzt széléhez illeszteni, a komposzt nagyobb lett (kicsit megnyúlt a kerítésháló), ezért a külső szenzorok is beljebb csúsztak. A hőeloszlást azonban így is jól szemlélteti: nem várt módon épp a mag körül (félkör ívben) a legmelegebb a komposzt és nem középen, a komposzt magjában. 

Sejtés: középen tömörebb a komposzt és így kevesebb oxigénhez jutnak a lélegző baktériumok, így kevesebb hőt termelnek.

 

A hőcserélő spirál 3D rajza – made by Zalán Vrazala, köszönet érte! Ez a komposzton belül helyezkedik el, ezért nem látszik. így viszont jól érthető, hogyan kapcsolódnak össze egy-egy osztón a spirálok hideg (külső ív) és meleg (belső ív)pontjai. Módosítási javaslatom ezeket az osztókat függőlegesen elhelyezni, így a spirálok ki és bemeneti pontjaik egyből az osztókra csatlakozhatnak, a légtelenítő továbbra is a legmagasabb ponton helyezkedik el, könnyebb összeszerelni, olcsóbb és hatékonyabb megoldása a feladatnak.

(Forrás: http://magyarvagyok.info/?p=1789)


Komposztkazán 2.0 : http://greenr.blog.hu/2014/01/27/komposztkazan_2_ujratoltve

Édeskömény

Forrás: http://www.harmonet.hu/szepseg-wellness/6488-az-edeskomeny-puffadas-ellen-a-legjobb-orvossag!.html


Az édeskömény az egyik legjobb erjedés- és puffadás gátló gyógynövényünk. A gyógyhatást a termés szolgáltatja, ami külalakra nagyon hasonlít a kapormaghoz, csak annál nagyobb, íze fűszeres, kissé csípős.

Hatóanyaga az illóolaj, aminek fő komponense az édes ízű transzanetol (50-70%), továbbá a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenchon (50%). Tartalmaz még ánizsaldehidet is, melynek köszönhetően az édeskömény illata igen hasonló az ánizséhoz. Nagy mennyiségű kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort vasat, mangánt cinket tartalmaz. Van benne A vitamin és B komplex vitamin.

Az édeskömény világkörüli útja Dél-Európából indult ki. A rómaiak használták nagy előszeretettel, és haszonnal, de ismerték a görögök és a kínaiak is. Azóta elterjedt a világ minden tájára, nem egy országban nagyban termelik a lakosság ellátására. Eredetileg ugyanis csak gyógynövényként használták a sok jó tulajdonsága révén.

Ha egyszer elvetjük a kert egyik sarkába, sokáig nincs vele gondunk. Tarthatjuk az erkélyen is egy cserépben. Életét meghosszabbíthatjuk, ha mindig visszavágjuk, nem engedve meg a virágzást.

Az édeskömény egyik legértékesebb ízesítőnk, mivel nemcsak az ízeket és a szájban levő íz-bolyhokat befolyásolja, de fogyasztásával alaposan besegítünk az emésztésünk meggyorsításába.

A rómaiak minden lakoma előtt körül adtak egy kis szelencét, amelyben édeskömény volt. Egy csippentés elegendőnek bizonyult a hatalmas mennyiségű étel fogadására. Nem volt gyomorégés, és renyhe emésztés. Az édeskömény aktivizálja az emésztőszervek energiáját, a gyomorban és a vékonybélben. Felgyorsítja a szervezet anyagcseréjét és csökkenti a gázok hajráját a belekben. Erről legjobban úgy győződhetünk meg, ha bab, vagy egyéb hüvelyes elfogyasztása után kellemetlen feszültséget érzünk a gyomrunkban, puffadtságot beleinkben, mintha megállt volna a mozgás.

További jellegzetesség a csuklás, és a nehéz lélegzés, ami a szívre történő nyomásból is eredhet. Ezt megelőzhetjük, ha egy csipetnyi édeskömény magot beleszórunk ételünkbe, ami tovább fokozza az ízek hatását.

Ha olyan ételt fogyasztunk, amelyhez nem csatolhatjuk az édesköményt, de érezhetően baj van az emésztésünkkel, legjobb, ha e dús levelekből készített lét fogyasztjuk, két- három evőkanállal.

A fönt említett emésztési zavarok esetén az egész emésztési rendszerre kiterjedő lelassulás a jellemző. Az egész anyagcsere lelassul, a gyomorban, a belekben pang az étel. Ez lehet túlzott fogyasztás eredménye, vagy idősebb korban a keményítő és a fehérje együtt való fogyasztása. Csökkenthetjük az emésztőszervek terhelését, ha csak keveset fogyasztunk, vagy egyszeri étkezés alatt csak fehérjét vagy csak keményítőt fogyasztunk zöldségfélével. Gyümölcsöt, édességet csak az étkezés után két órával fogyaszthatunk. Ezt azoknak ajánlatos betartani, akik idősebbek, s csökkent az anyagcsere, illetve lelassult az emésztés. A székrekedést a gyomor folyamatos túlterhelése is okozhatja. Ilyenkor ajánlatos meggyorsítani egy kicsit az emésztőszervek mozgását egy kis édeskömény lével.

Az édeskömény simulékonyan ömlik szét a szájban, érezhetően birizgálva az érző bolyhokat. Ugyanígy hat a testben az agyban bizonyos idegekre, aminek következtében egy időre megszűnik az aggodalom, az idegesség érzete, elmaradhat a hisztérikus roham. Az édeskömény olaja megkönnyíti az érzelmek rendbe szedését, feldolgozását, és egyensúlyban tartását. Segít a biztonságérzet megszerzésében és megtartásában, oldja a magányosságérzet okozta fásultságot.

A vese hanyatló munkájának a jele, ha folyadék halmozódik fel a testben. Ez érthető a tüdőre is, vagy más nyálkahártyás részre, ahol fázás következtében nyák keletkezik. Az édeskömény segít a szervezetnek megszabadulni a nem oda való folyadéktól. Ha egy ideig kúraszerűen fogyasztjuk, reggelenként egy csipet magot lenyelve, az egész szervezetben felhalmozódott nyálka eltűnik, és csökkenti a fájdalmat, élesíti a látást, a kismamáknak segít a tejkiválasztásban. Könnyíti a menstruációs folyást, ezért terhes nőknek nem ajánlatos a mag fogyasztása.

Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. A legújabb kutatások kiderítették, hogy női hormonaktivitású hatása is van, ami enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal a menstruáció ideje előtt kezdjük el alkalmazni az édeskömény teáját, minden nap rendszeresen fogyasztva azt.

A tea elkészítése: 1 teáskanálnyi mennyiséget 15 percig főzzünk 2 dl vízben, majd ízesítés nélkül fogyasszuk étkezés előtt 20-30 perccel.

Édesköményolaj: 1 kg olajat 20 kg szárított magból állítanak elő. Belsőleg étvágygerjesztő, emésztésjavító, vizelethajtó, szabályos menstruációt elősegítő, tejképző, hashajtó, féregűző, baktérium-ellenes hatású. Érdemes rendszeresen fogyasztani 1-2 cseppet 1 dl vízben elkeverve emésztési zavarok, megfázás, székrekedés, köszvény, tüdőbetegségek és bélféreg esetén. Külsőleg torokgyulladás kezelésére (toroköblögetés), zsíros és tisztátalan bőr kezelésére, szembetegségeknél borogatásként, puffadás és gyomorgörcs esetén bedörzsölő szerként alkalmazható. 

Édeskömény olaj

Belsőleg: 1 dl vízbe 1-2 csepp

-          étvágygerjesztő

-          emésztésjavító, emésztési zavarokra

-          vizelethajtó

-          tejképző

-          menszeszt szabályozza

-          enyhe hashajtó, tehát székrekedésre

-          féregűző, bérféreg ellen

-          baktérium ellenes

-          köszvény

-          tüdőbetegségek

Külsőleg:

-          torokgyulladásnál öblögetésre

-          szembetegségeknél borogatás

-          puffadásnál és gyomorgörcsöknél bedörzsölésre

-          zsíros és tisztátalan bőr kezelésére

 

Télvégi lemosó permetezés - február

A kertekben álló fákat és bokrokat számtalan kártevő és betegség fenyegeti. Minthogy azonban itt a növények a gyümölcsfák, a gyümölcstermő bokrok, a díszfák- és díszbokrok, a szőlőtőkék egymás közvetlen közelében, vegyesen állnak, ezért növényvédelmüknek olyannak kell lennie, amely valamennyi növény számára a szükséges mértékű védelmet nyújtja anélkül, hogy az emberlakta környezetet növényvédőszer maradékokkal szennyezné. Ilyen általános megelőző és fertőtlenítő kezelés a fás növények télvégi, lemosó permetezése.

Ennek az ideje akkor van, amikor a nappali hőmérséklet már a fagypont fölé emelkedik. Ilyenkor a kórokozó gombák spórái és a kártevők tojásai már megkezdik élettevékenységüket, tehát fokozódik az érzékenységük a növényvédő szerekkel szemben. A megvédendő növényekben is megindul a nedvkeringés, tehát fogékonyabbá válnak a fertőzésekre.
Ha holnap végigsétálnak a kertjükön, akkor tapasztalhatják a lassan, de biztosan közelgő kikelet jeleit: a kinyílt fűz és mogyoróbarkákat, a rügyező rózsabokrokat, a tulipánok földből kimagasló hajtásait, az orgonabokrok duzzadó rügyeit. Nem szabad tehát késlekedni a lemosó permetezéssel annál kevésbé, mert a most alkalmazható szerek később már perzseléseket okozhatnak a fakadó rügyekben.
Hogyan kell most permetezni? Ha lehet, csendes, szélmentes órákban. Esőben, ködös időben semmi esetre se permetezzenek. A permetlével nem szabad takarékoskodni, bőségesen, lemosásszerűen kell a növényekre juttatni úgy, hogy minden, eldugott zugba eljusson a permetlé.
A leggyakoribb betegségek: a nagyon elterjedt és sok kárt okozó monília, az almástermésűek varasodása, a különböző lisztharmatgombák, az őszibarackfák sok bosszúságot okozó levélfodrosodása, a pajzstetvek, a különböző atkák, az almafák vértetűje, a körtefák levélbolhája, stb.
A sokféle kártevő és betegség ellen legcélszerűbb most többcélú növényvédőszert választani és a speciális szerek használatát későbbre halasztani, amikor az egyes kártevők és betegségek ellen kell bevetni őket.
A sokféle, lemosó permetezőszer többsége réz, kén, illetve olajtartalmával fejti ki jótékony hatását. Közülük a legismertebbek: a bordói lé, amely most már gyári készítmény formájában is a kertészkedők rendelkezésére áll. Jól ismert lemosó permetezőszer a réztartalmú Cuprosan, a kéntartalmú Nevikén, az olajtartalmú Agrol Plusz, a Vektafid három változata, a réztartalmú Vektafid R, a kéntartalmú Vektafid S és az olajos Vektafid A, amelyek jól kiszórható, megbízható lemosó permetszerek.
Befejezésül azt mondhatom, hogy aki ezt a permetezést idejében és gondosan elvégzi, annak a tavasz és a nyár folyamán sokkal kevesebb gondja lesz a kertjével, mint aki ezt a lehetőséget elmulasztja.


(Forrás: http://www.balintgazda.hu/aktualis-kert/februar/telvegi-lemoso-permetezes.html)

Szőlő dugványozása

Szőlő dugványozás

      

  

A kora tavasz a legalkalmasabb arra, hogy szőlőt szaporítsunk dugvánnyal. Az új növények előállítására az előző évi,  ceruza vastagságú ágakat használjuk fel. Kerüljük a botrytises vesszők használatát, vagyis ha a vesszőn fekete foltok vannak, nem alkalmasak a dugványozásra. A dugványozás történhet a szabadban a földben, illetve cserépben védett helyen. 

November és február, a megfelelő vesszők kiválasztása

Az egészséges, érett vesszőket gondosan válasszuk ki. 3-4 rügy legyen egy-egy vesszőn. Az ideális a 22 cm-es, de 30cm-nél ne legyen hosszabb egy vessző. A vessző alját ferdén vágjuk le, a tetejét vízszintesen. A gyökereztető-por használatánál először mártsuk a vesszők végét vízbe, majd a porba. A vízbe mártással jobban fog a por tapadni a vessző végén.

A dugványszedés időszaka ősszel kezdődik és a fagyokig tart. A dugványt nyirkos homokba vermeljük és a felhasználásig tároljuk. Az gyökeresedés szempontjából azonban előnyös, ha minél hamarabb eldugványozzuk a vesszőket.

A fás dugványok dugványozására sor kerülhet ősszel, legkésőbb október végéig (hogy legyen idő a gyökeresedés megindulására), vagy pedig tavasszal, amikor a talaj felső rétegei már elérték a 10^oC-ot.

Ha tavasszal szaporítjuk, akkor az ősszel kinézett vesszőket tavaszi metszéskor gyűjtsük külön, és állítsuk egy vödör vízbe felhasználásig. 

Ha a szabadba dugványozunk

Az előkészített talajba kapával húzzunk egy árkot, melyet a jó vízelvezetés érdekében töltsünk félig homokkal fel. Kezeljük a vesszőket a gyökereztető hormonnal, és a vesszőket az árok oldalához állítjuk, egymástól 10 cm-es távolságra. Miután végeztünk a dugványozással, töltsük fel az árkot úgy, hogy csak a legfelső rügyek látszódjanak ki. Gondosan, óvatosan taposással tömörítsük a talajt, hogy a vesszők teljes hosszukban érintkezzenek a földdel. Az év folyamán a gyomtalanítás és az öntözés lesz a feladatunk.

Dugványozás cserépbe

A dugványozás menete megegyezik a szabadföldben történő dugványozással. Míg az előbbinél nagyszámú szőlővesszőt tudunk szaporítani, a cserépben való dugványozásnál a mennyiség korlátozott. Egy-egy értékes, ritka vagy különleges vessző esetében azonban érdemesebb ezt a megoldást választani.
    
Olyan cserepeket kell választanunk, melyek elég magasak ahhoz, hogy a szőlővessző 3/4 részét a földbe tudjuk helyezni. Miután az összes vesszőt eldugványoztuk, a páratartalom biztosítására kell ügyelnünk. Ehhez műanyag fóliát, levágott végű pet palackot használhatunk fel. A túlöntözésre vigyázzunk. Tegyük a cserepeket világos, meleg, de nem napsütötte helyre.
    
Mikor a vesszők kihajtottak, és a hajtások legalább 10-15 cm magasak, szedjük ki őket a cserépből, és ültessük ki őket  védett helyre.    

Ha februárban dugványozunk, kb. júniusra kiültethető dugványaink lesznek. A később szedett vesszőkből később lesznek kiültetésre alkalmas példányaink. A további ápolási munkák a szemzésig a tápanyag utánpótlásból, és a nedvesség biztosításból állnak.


(Forrás: http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=496527)

Jobb termés

1. Bab
   • Gyorsabban kicsírázik, ha éjszakára tejes vízbe tesszük.
   • A frissen beültetett ágyásokat legjobb fahamuval trágyázni.
   • A felaprított tojáshéj nagyon jó trágya a bab számára.
2. Borsó
   • Egy napig tejes vízbe áztatva gyorsabban csírázik.
   • Szórjunk fahamut a vetésbe.
   • Szétmorzsolt tojáshéjjal is trágyázhatunk.
3. Burgonya
   • Több termést hoz, ha ősszel tyúktrágyát ásunk a burgonya ágyásába.
4. Eper
   • Több terem, ha több fajtát ültetünk el.
5. Fejes saláta
   • Jobban fejlődik, ha a forró évszakban nedves csomagolópapírral letakarjuk.
   • Ültessük magasra, így szebb lesz és kevésbé rohad el.
6. Gyümölcsfák
   • Ötszörös hígítású nyírfalevéllel bepermetezve puha bőrű és szép héjú gyümölcsök teremnek.
7. Hónapos retek
   • Jobban fejlődik, és a kártevőktől is védjük, ha némi sót szórunk a földjébe.
8. Karfiol
   • Jobb lesz az íze, és fehérebb a színe, ha betakarítás előtt egy héttel az alsó leveleket a virág felett összekötjük, hogy ne érje a nap.
9. Kelbimbó
   • Több termést hoz, ha az alsó leveleket állandóan lecsípjük, mihelyt a rózsácskák láthatóak.
10. Metélőhagyma
    • Trágyázzuk kávézaccal a tő körül.
11. Paradicsom
    • Ültetéskor rakjunk gyufákat a növény alatt körbe. Így lazább lesz a talaj, ami védi a növényt a károsodásoktól.
    • Az ágyást fekete műanyag fóliával letakarva gyorsabban érik be.
    • A töveket hetente permetezzük lefölözött tej és víz keverékével (1/2 l tej 4 l vízhez), így jobban fejlődik és védjük a betegségekkel szemben.
12. Petrezselyem
    • Jobban nő, és ellenállóbb a kártevőkkel szemben, ha kiültetés előtt bőségesen megöntözzük az ágyást forró vízzel.
    • Időnként hagymalé lefőzött levét használjuk locsolóvíznek.
13. Uborka
    • A gyorsabb csíráztatás érdekében áztassuk a magokat egy napig tejbe.
    • Tegyünk üveglapokat a növény alá, így nem rothad meg az uborka, a talaj pedig megőrzi a szükséges meleget és nedvességet.
    • A hajtáscsúcsot az ötödik levél felett mindig vágjuk le.
    • Langyos vízzel locsoljuk, így nem képződik benne keserű anyag.
14. Vöröshagyma
    • Betakarítás előtt száraz talajban tartsuk.
    • Csak napos és száraz időben szedjük le, és néhány napra az alsó felével fordítva tegyük a száraz földre, mielőtt árnyékba tennénk, hogy kiszáradjon.
15. Zeller
    • Kb. 30 cm magasan halmozzunk fel földet, hogy védjük a levélszárakat a fénytől. Ez jobb ízt és szebb színt ad neki.

(Forrás: http://www.hogyankell.hu/Jobb_term%C3%A9st_el%C3%A9rni_a_kerti_haszonn%C3%B6v%C3%A9nyekn%C3%A9l)

Vetési kalendárium

Március
1–10.: sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma, fokhagyma, matélőhagyma, borsó, fejes saláta, spenót, kapor
10–20.: sárgarépa, petrezselyem, hónapos retek, vöröshagyma, korai burgonya, fejes saláta, spenót, sóska, kapor
20–31.: nyári retek, korai burgonya, spenót, sóska, kapor, káposztafélék

Április
1–10.: nyári retek, spárgatök, korai burgonya, spenót, sóska, kapor, paprika, paradicsom, káposztafélék
10–20.: nyári retek, spárgatök, sütőtök, sárgadinyne, görögdinnye, spenót, paprika, paradicsom, kapor, káposztafélék
20–30.: cékla, uborka, sütőtök, sárgadinyne, görögdinnye, bab, csemegekukorica, kapor, káposztafélék

Május
1–10.: uborka, bab, csemegekukorica, kapor
10–20.: uborka, bab, csemegekukorica, kapor
20–31.: uborka, zöldbab, csemegekukorica, kapor, káposztafélék, karalábé, cikória

Június
1–10.: uborka, zöldbab, csemegekukorica, kapor, káposztafélék, karalábé, cikória
10–20.: uborka, zöldbab, csemegekukorica, kapor
20–30.: karalábé, cékla, uborka, kései burgonya, fejes saláta, kapor, zöldbab

Július
1–10.: karalábé, cékla, uborka, kései burgonya, fejes saláta, kapor, zöldbab
10–20.: cékla, uborka, kapor, zöldbab, spenót
20–31.: téli retek, kései burgonya, spenót, kapor

Augusztus
1–10.: téli retek, spenót, kapor
10–20.: spenót, sóska
20–31.: téli sarjadékhagyma, áttelelő saláta, spenót, sóska

Szeptember
1–10.: téli sarjadékhagyma, áttelelő saláta, spenót, sóska
10–20.: spenót, sóska
20–30.: spenót

Október
1–15.: spenót

November
1–10.: sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, fokhagyma, borsó, tormadugványok

(Forrás: http://vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201012/otthon/vetesi-kalendarium)

Sembelile, a vargánya ízű fűszer

Egy kedves baráttól kaptam pár szem magot, nagy reményekkel nézek elébe.
Amit találtam róla:

A Sembelile Iránból származik, ezért is hívják iráni vagy perzsa fűszernek.

Vetése márciustól történhet, ugyanolyan sor és tő távolságra, mint a petrezselymet. A sorok két végére erősebb karót verjünk, s az ezekre kihúzott zsinórok közé igazítsuk a fejlődő növényt. Magassága a 40-60 cm-t általában nem haladja meg. A violához hasonló magházat hoz, amit korai beérésnél ismét el lehet ültetni, de magot ekkor már nem érlel.

A lucernához hasonló leveleit kell leszedni, megszárítani, majd apróra morzsolni, mint a teát. A másodvetést is fel lehet szedni és meg lehet szárítani. Ugyanígy a ritkításnál kiszedett növényeket is.

Mindenhez, amihez szárított vargányát használnánk fel, lehet használni, pl. töltött húsok, sültek, levesek stb. ízesítésére.

Csak a megszárított és összemorzsolt levele ízesít.

A talajra nem kényes, de ha lehetséges nagyon kötött talajba ne ültessük, ezen is szépen fejlődik, de a porhanyó, omlós talajt jobban szereti. A szárazságot jól tűri, de a hosszantartó szárazságban nem árt néha megöntözni. Nem tápanyagigényes, csak talajlazítást és gyomtalanítást igényel.

Betegségei, kártevői hazánkban még nincsenek!

A saját tapasztalatokkal később jövök.

Bounty csoki

Hozzávalók:

• 2,5 dl tejszín
• 3 ek. méz
• 8 dkg vaj
• 20 dkg kókuszreszelék

A mázhoz:

• 15-20 dkg magas kakaótartalmú étcsoki
• 4-5 dkg vaj

Elkészítés:

1. A tejszínt a vajjal összeforraljuk. Forrástól számítva lassú tűzön kb. 3 percig főzzük.
2. Félretesszük, és hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a mézet.
3. Miután kihűlt a massza, pár órára hűtőszekrénybe tesszük.
4. Kivesszük a hűtőből, majd tetszés szerint megformáljuk a bonbonokat.
5. A csokoládét a vajjal együtt gőz felett megolvasztjuk, és bevonjuk vele a meztelen bonbonokat. Én mártogatás helyett kanállal csurgattam a csokoládét rájuk, mert különben szétesnek.
6. A kész bonbonokat teljes dermedésig hűtőszekrénybe tesszük, valamint ott is tároljuk. 

(Forrás: http://antalvali.com/boszorkanykonyha/bounty-csoki.html)

Fahéj és méz

A mézet keverje össze törött fahéjjal, és lekvár helyett ezt kenje a kenyérre. Fogyassza rendszeresen. Csökkenti a koleszterinszintet, és véd az infarktus ellen. Akik már átestek infarktuson, és rendszeresen fogyasztják ezt a a keveréket, nagy az esélyük arra, hogy következő roham nem, vagy csak később következik be. Ezen kívül könnyíti a légzést és erősíti a szív munkáját. Amerikában és Kanadában ezzel gyógyítják azokat a betegeket, akiknek koruk miatt ereik már nem annyira rugalmasak. A méz és a fahéj visszaadja az erek rugalmasságát.

Artritisz: Az ízületi kopásban szenvedő betegek reggel, délben és este egy pohár meleg vízbe tegyenek két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. A krónikus artritisztől is megszabadulhatnak, ha rendszeresen fogyasztják. A copenhaveni egyetemen végzett felmérés szerint 200 beteg közül az ital fogyasztása után 73 beteg teljesen megszabadult a fájdalomtól, és azok, akik nem tudtak járni, fájdalom nélkül közlekedtek.

Hólyagfertőzés: Egy pohár langyos vízbe tegyen két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat.
Megszünteti a húgyhólyag és a húgyutak fertőzését.

Fogfájás: Öt kanál mézet keverjen össze egy kanál törött fahéjjal, naponta
háromszor tegyen a masszából a fájós fogra. A fájdalom elmúlik.

Koleszterinszint: Két kanál mézet és három teáskanál törött fahéjat keverjen össze 2 dl forró vízzel. Két órán belül 10 százalékkal csökkenti a
koleszterinszintet. Ha naponta háromszor alkalmazza, a krónikus magas koleszterinszint lecsökken.
Ha naponta fogyaszt mézet, megakadályozza a koleszterinszint emelkedését.

Megfázás: Ha gyakran megfázik, három napon keresztül naponta háromszor egyen egy kanál mézet és negyed kanál törött fahéjat. Gyógyítja a megfázást, a krónikus köhögést és megtisztítja a légcsövet.

Gyomorpanaszok: A méz és a törött fahéj keveréke gyógyítja a gyomorfájdalmat és
megakadályozza a gyomorfekély kialakulását.

Az immunrendszer erősítése: A méz és a fahéj rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, védi a szervezetet a vírusok, baktériumok ellen. A mézben nagyon sok vitamin és vas van. Rendszeres használata erősíti a fehér vérsejteket a baktériumokkal és a vírusokkal folytatott harcban.

Nehéz gyomor: Egy kanál fahéj 2 kanál mézzel keverve megakadályozza a gyomorsav túlzott termelődését.

Nátha: Spanyol tudósok rájöttek, hogy a méz olyan természetes anyagokat tartalmaz, amelyek megölik a nátha baktériumtörzseit.

Pattanás: Három kanál mézet és egy kanál fahéjat keverjen össze. Lefekvés előtt kenje be vele a pattanásokat, majd mossa le meleg vízzel. Ha naponta elvégzi ezt a műveletet, egy héten belül eltűnnek a pattanások.

Bőrfertőzés: A méz-fahéj páros gyógyítja az ekcémát, az övsömört és a bőrfertőzés minden formáját.

Fogyás: Reggel éhgyomorra fél órával a reggeli előtt, este pedig lefekvés
előtt igyon meg egy mézes fahéjas italt. Rendszeres fogyasztása
csökkenti a súlyt a rendkívül kövérek esetében is. Még akkor is
megakadályozza a zsír lerakódását, ha nagyon zsíros ételeket fogyaszt.

Krónikus fáradtság: A testi erőt legjobban, a mézben lévő cukor regenerálja. A mézet és fahéjat fogyasztó idős emberek erősebbek és mozgékonyabbak. Ha délután három óra körül fogyasztunk el ilyen italt, egy héten belül helyreáll a szervezet vitalitása.

Használja Ön is ezt a természetes egészséget kínáló megoldást, a mézet és a fahéjat.

Forrás: Egészség Egyetem (http://superiorhirek.hu/74524/)

Kenyérsütés itthon

Így elsőre sem voltam képes arra, hogy a lernivel kísérletezzek.
Már eleve gond, hogy nem egyformán süt... szóval, meg se próbáltam.
Viszont régi vágyam volt egy kenyérsütő, amibe beteszem a hozzávalókat, és reggelre kész a kenyér.
...
Bekapcsoltam....
...

Kelési időtartamok

- Házityúk és dísztyúkok:...........21 nap
- Gyöngytyúk:............................27-28 nap
- Pulyka:....................................27-28 nap
- Házikacsa:...............................27-28 nap
- Némakacsa (Pézsma kacsa):...35-36 nap
- Házilúd:....................................29-31 nap
- Tőkés réce:..............................28 nap
- Mandarin réce:.........................29-30 nap
- Karolinai réce:..........................28-30 nap
- Vörösvállú réce:.......................26-28 nap
- Vadászfácán:...........................22-28 nap
- Ezüstfácán:..............................25-30 nap
- Aranyfácán:.............................22-23 nap
- Japánfürj (Gazdasági fürj):......16-18 nap
- Kaliforniai copfosfürj:...............22-23 nap
- Páva:.......................................28 nap
- Hattyú:.....................................35-36 nap
- Hús- és díszgalambok:............17-18 nap
- Postagalamb:..........................17-18 nap
- Gyémántgalamb:.....................14 nap
- Kacagó gerle:..........................18 nap
- Strucc:.....................................40 nap
- Emu:........................................56 nap

Keltetésre alkalmas tojások begyűjtése, tárolása

A tenyésztojás szabályos alakú, ép, sima, tiszta héjú, a fajra, fajtára, hibridre jellemző nagyságú és alakú, egyszikű tojás. Betegségtől mentes állománytól származik, amelyet hiteles állatorvosi igazolás szavatol.

 

Az állatorvosi vizsgálat kiterjed a baromfitífuszra, a baromfi kolerára, baromfi pestisre, baromfi himlőre. Kacsánál, lúdnál bővül még az ornitózis, paratífusz, pulykáknál a leukózis, a mikoplazmózis mentességre, vagyis a heveny fertőző betegségek többségére.

Alkalmatlan keltetésre az egyenetlen felszínű (görcsös, rücskös) hibás héjszerkezetű, vastaghéjú, deformált, kétszikű tojás.

 

Nem minősül tenyésztojásnak a szabálytalan helyeződésű, a mozgó vagy átszakadt légkamrájú tojás. Nem lehet a tenyésztojás állománya vérgyűrűs, vérfoltos, idegen anyagot tartalmazó, szakadt jégzsinórú, héjhoz tapadó vagy szétfolyó sárgájú, zavaros állományú tojás.

 

A tenyésztojást átvilágítással ellenőrzik. 

Nem tekinthető tenyésztojásnak a szabványon kívüli tömegű sem, mert az optimális nagyság esetén van leginkább biztosítva a tojás egyes alkotórészeinek helyes aránya és ezek biokémiai egyensúlya.

 

A tenyésztojás optimális tömege és héjszíne az alábbi:

tyúk

- tojófajták (hibridek) 55-65 g fehér vagy barna színű

- hústípusú fajták (hibridek) 55-70 g barna vagy krém színű

- kettőshasznosítású fajták 55-65 g barna, krém, fehér színű

gyöngytyúk 35-50 g barna, világos pettyekkel

pulyka 70-80 g fehér, szeplős színű

kacsa 70-100 g fehér színű

liba 140-200 g fehér színű

A tojás nagyságát a takarmányozás, a tojó kora, a tojószervek anatómiai felépítése is befolyásolja. Az apró tojások genetikailag dominánsan öröklődnek. Abnormálisan apró, szik nélküli tojások olyankor keletkeznek, amikor a petevezető falára idegen anyagok (alvadt vér, megszilárdult fehérje darabka, visszamaradt sárgája testecske) ingerként hatnak és a kiváltódott reflex eredményeként az idegen részecske köré fehérje rakódik, majd héj képződik.

A nagy tojást tojó egyedek ivarszervének megbetegedése a rendszertelen petefészek-működés miatt gyakori. A tojás tömegének változása főleg fehérjetöbbletből adódik, és ez a fehérjetöbblet gyakorol káros hatást a keltethetőségre.

Megfelelő kelési eredmény csak azoktól a tojásoktól várható, amelyek alakja szabályos. A kisebb torzulással járó tojásalakot a petevezető működésében beálló zavarok idézik elő. Ezekben az esetekben a petevezető fala egyenlőtlenül és nem az egész tojásra azonos nyomással hat és a tojás ennek következtében deformálódik (megnyúlt, csavarodott, gömbölyű).

A tojás alakjának megbízható, pontos jellemzésére a tojásindex szolgál. A tojásindexet a hossz-, és a kereszttengely aránya adja meg.

A tenyésztojás keltetésre alkalmas alakját kifejező index értékhatárok az alábbiak:

tyúktojás 1,23-1,40

gyöngytyúktojás 1,25-1,36

pulykatojás 1,32-1,60

kacsatojás 1,30-1,45

lúdtojás 1,36-1,60

A tojás a megtojást követően a fészekanyaggal érintkezik elsőként. A szennyezett, nedves fészekanyag, a piszkos, foltos tojások számát gyarapítja. Fontos, hogy a tojás a fészekben ne hírtelen hűljön le azért, hogy a kívánatos sejtosztódás még végbemenjen és a lehűléssel együttjáró vákuum ne hírtelen hasson. A lehűlés késleltetése a tojás összehúzódását is lassítja és így időt ad a héjra tapadt mikroorganizmusok elpusztítására.

A tenyésztojásokat két óránként, de napjában legalább négyszer gyűjteni kell. Gyűjtést követően 6-10 óra hosszat maradjon a tojás 20-27 ºC-os hőmérsékleten. Ezalatt az idő alatt elvégezhető az osztályozás, tisztítás, víziszárnyasoknál a mosás, fertőtlenítés, esetleges tálcázás. Itt lehetséges formalingázos fertőtlenítés is.

Ezután kerülhet a tojás a tojásraktárba. A tojásraktár mindenkori hőmérsékletét a tárolás ideje határozza meg.

3-4 napig tárolt tojást 16-18 ºC-on

5-6 napig tárolt tojást 15-16 ºC-on

8-10 napig tárolt tojást 12-15 ºC-on

10 naptól hosszabb ideig tárolt tojást 8-10 ºC-ban kell tartani.

A tárolás másik fontos feltétele a relatív páratartalom. A tojás már a keltetés megkezdéséig is folyamatosan veszít (tömegéből) nedvességtartalmából, ami káros a keltethetőségre. Ezért kerülendő és helytelen a tojástárolóban az erős légmozgás. A relatív páratartalmat a tárolótérben általában növelni kell, amivel a száradást a minimumra lehet csökkenteni. A tojásokat a tálcán tompa végével (a légkamrával) felfelé kell tárolni! Hosszú idejű tárolásnál javasolt a fordítva tárolás.

A tojásraktárban a tojásokat forgatni nem kell, amennyiben 7 napnál rövidebb idejű tárolásról van szó.

Általános tapasztalat, hogy a 4. napi tárolást követően minden nappal 30 perccel nő a kelési idő és 2-4 %-kal romlik a kelési eredmény.

A tojás kiszáradásának, apadásának jó kifejezője a tenyésztojás légkamrája. A légkamra kívánatos magassága:

tyúktojásnál 5 mm

gyöngytyúktojásnál 4 mm

pulykatojásnál 6 mm

kacsatojásnál 6 mm

lúdtojásnál 6 mm

 

A tojás öregedésével fokozatosan, alig észrevehető változások mennek végbe. A kisebb tojás nagyobb felülete miatt jobban apad. A tárolás alatt a fehérjéből víz kerül a sárgájába, növeli annak térfogatát. A szikhártya elvékonyodik, elveszti rugalmasságát. Az ilyen tojássárgája kiöntve jobban szétterül (fehérje és sárgája index a tojás frissességének kifejezésére szolgál).

 

A tárolás ideje, a keltethetőség meghosszabbítható a tojások periódikus felmelegítésével. Ez a természetben megfigyelt jelenségre épül. A baromfi ősök 20-25 nap alatt rakják le tojásaikat, miközben a már megtojtakat újra melegítik. Ilyen hosszú tárolással sem csökken a keltethetőség, sőt az ivadékok egyszerre kelnek ki. Ez feltehetően a periódikus felmelegítéssel magyarázható, ami egy optimális gasztrula nagyság eléréséhez közelíti a csírakorongot.

 

A tojásraktárból kiszedett tojásokat a gépbe kerülés előtt elő kell melegíteni, mert a csírakorongot nem szabad hírtelen, átmenet nélküli hőmérsékletváltozásnak kitenni.

A tojásokat 4-6 órára az előkeltető terembe helyezik, ahol annak 22-24 ºC-os melegét lassan felveszik. Az előmelegítés mértéke függ a tárolási idő hosszától is.

7 nap alatti tárolásnál gépbe rakást megelőzően 8 órával 20-25 ºC-on.

7 napon túli tárolásnál 12 óra előmelegítés indokolt 20-25 ºC-on.

Előmelegítés nélkül egyenlőtlenül és elhúzódóan fűthető fel a keltetőgép és vontatott, egyenlőtlen lesz a kelés.

Éves átlagban megengedhető legnagyobb terméketlenség:

tyúktojásnál 10 % alatt

gyöngytyúktojásnál 15-26 % között

húshibrideknél 15 % alatt

pulykatojásnál 20 % alatt

kacsatojásnál 15 % alatt

lúdtojásnál 18 % alatt

A tojáshéj tisztaságának megőrzése a jó kelés érdekében elengedhetetlen. A nagyon szennyes tojásokat nem lehet keltetni, az enyhén vagy közepesen szennyezetteket tisztítás nélkül gépbe rakni tilos! A piszkos tojás az egész keltetőgép fertőzésének forrása lehet. A tisztítás a következő veszéllyel jár: eltávolítja a kutikula jelentős részét, amivel utat nyit a mikroorganizmusok behatolásának.

Ha mosás során nem gondoskodnak a gyakori vízcseréről a tojás kórokozóktól való mentesítése kérdéses lesz.

A mosást különös gonddal kell végezni. Az összegyűjtést követően a legrövidebb időn belül mosni kell a tojást és addig legalább 18 ºC-on kell tartani.

A mosóvíz hőmérséklete 40-43 ºC kell legyen. Az öblítővíz 43-46 ºC-os és 200 ppm szabad klórt tartalmazzon. A hőmérsékletet és a mosószer koncentrációját állandó szinten kell tartani. A tojás a mosóvízben rövid ideig (max. 3 percig) maradhat.

Fertőtlenítésre jódtartalmú vegyszereket (iosan, incosan, wescodyne) használnak 0,5-2 %-os töménységben. Ezek a gombákra alig hatnak.

A szaporítás fázisában a fertőzésektől mentes egészséges ivadék előállítása a cél. A keltető higiéniai állapotától függ, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem. A jó keltetői higiéniának több feltétele van. Ezek közül kiemelkedő:

- a fertőző anyagok keltetőbe kerülésének megakadályozása;

- a keltető tisztítása és fertőtlenítése;

- a higiéniai állapot rendszeres ellenőrzése.

A keltető higiéniai szempontból 3 fő részre tagolódik:

- tojásátvevő, osztályzó helyiség;

- előkeltető terem;

- bújtató terem és kiszolgáló helyiségei.

A jó keltetői higiénia nem a fertőtlenítésen múlik, de a fertőtlenítések mellőzése megnehezíti az eredményes keltetést.

A keltetőben használt fertőtlenítőszerektől elvárjuk, hogy

- valamennyi mikroorganizmusra hatásos legyen;

- rövid idő alatt inaktiválja a kórokozókat, ami különösen a tojáshéj fertőtlenítésénél lényeges;

- az embrióra ne legyen toxikus;

- szerves anyag mérsékelt jelenlétében is fejtse ki csíraölő hatását;

- a semlegesítéssel szemben ellenállást fejtsen ki;

- ne legyen korrodáló és szennyező;

- vízben jól oldódjék;

- réseken, repedéseken is behatoljon;

- emberre, állatra ne legyen káros, mérgező;

- viszonylag olcsó legyen.

A fertőtlenítőszerek hatékonysága függ a koncentrációjuktól, a hatás idejétől, az oldat hőmérsékletétől, a kémhatástól, a közeg fehérjetartalmától, a mikrobák számától és fajától.

A fertőtlenítés nem pótolja a tisztítást, szerves anyag jelenlétében ugyanis csökken a hatásossága. A különböző vegyszerek mikroorganizmusokra kifejtett hatása eltérő, így a keltetőn belüli fertőtlenítésre is más és más területeken használhatók. Megkülönböztetünk baktericid, viricid és fungicid (baktérium-, vírus- és gombaölő) hatást. Általában kevés vegyületnek van meg mindhárom jellege. A keltetőben fertőtlenítésre leggyakrabban használt vegyszereket, azok tulajdonságait és felhasználásuk helyeit a 9. és a 10. táblázat foglalja össze.

Jelmagyarázat a 9. és 10. táblázathoz:

+ pozitív tulajdonság, egyúttal a hatásosság mértéke

- hatástalan, nem használható

± korlátozott aktivitás

 

A legszélesebb körben még napjainkban is a formaldehid használatos. Hatékony 10 %-os vizes oldatban is, de elsősorban gáz formájában szerepel a keltetőfertőtlenítésben. A formaldehid 40 %-os oldatként (formalin) vagy mint paraformaldehid por (91 % formaldehidtartalommal) ismert. A formaldehidgáz melegítés hatására keletkezik. Erre legjobb módszer a kálium-permanganáttal való egyesítés. A két anyag heves reakciója habzó, fröccsenő hatás mellett nagy hőt fejleszt.

A tenyésztojások fertőtlenítésére kiterjedten használják a formalingázos kezelést.

 

Általában háromszor gázosítunk:

- tojásgyűjtést követően azonnal, lehetőleg a tojásrakást követő 1-2 órán belül (főleg a tyúkfélék esetében);

- a keltetőben a tojások átvételekor, mielőtt azok keltetőbe kerülnének;

- harmadszor akkor gázosítunk, ha betegség vagy a keltetői higiénia indokolja, időpontja is ehhez igazodik az előkeltetés megkezdése előtt, az előkeltetés alatt vagy a bújtatóban.

A víziszárnyasok esetében a tojásmosás miatt ez a fertőtlenítési mód nehezen iktatható be a tojáskezelés folyamatába. A tojásgyűjtést közvetlenül követő gázosítás a tojáshéjon lévő mikroorganizmusok mintegy 95-99 %-át elpusztítja. A keltetőben az átvételkor a tenyésztojásokat speciális gázosítóhelyiségben vagy szekrényben fertőtlenítjük. Az előkeltető gépben akkor lehet szükség formalingázos kezelésre, ha pl. a záptojások aránya erősen megemelkedik. A formaldehidgáz azonban mérgező a fejlődő embrióra, ezért vigyázni kell arra, hogy a gázosítás ne a kritikus embriófejlődési szakaszok idejére essék. A keltetés 24. és 96. órája között tehát tilos gázosítani!

A kelés befejeztével a bújtatóteret kétszer gázosítjuk: a csibék kiszedése után közvetlenül és a gép tisztítását és nedves fertőtlenítését követően még egyszer. A szállító járművek gázosítására ajánlott ötszörös koncentrációt a megfelelő hőmérséklet és páratartalom hiánya indokolja.

(http://www.agr.unideb.hu/ebook/baromfitenyesztes/keltetsre_alkalmas_tojsok_keltetsre_elkszts.html)

Tojáslámpázás

A lámpázóval a tojást átvilágítva figyelemmel kísérhetjük az abban zajló folyamatokat, megvizsgálhatjuk az embrió fejlődését.

LÁMPÁZNI SÖTÉTBEN KELL!

A friss tojás lámpázási képe átlátszó, a tojás víztiszta. Ilyenkor még nem tudjuk megállapítani, hogy melyik a terméketlen tojás. Tapasztalatok szerint egy hetes keltetés után érdemes először lámpázni, (tyúktojásnál a 6.-7. napon), ekkor már értékelni lehet az embrió fejlettségét.

Fogjuk a tojást a bal kezünkbe, úgy, hogy a hegyes vége lefelé legyen. Érintsük a tojás felső, tompábbik végéhez kb. 45 fokos szöget bezáróan a lámpázót, úgy, hogy a gumigyűrű a tojás héjához zárjon. Lehetőleg ne legyen oldalt kilépő fény. A tojás belsejében sötét foltot látunk, vérerekkel átszőtt környezettel.

Félidőben szokás másodszor lámpázni, tyúktojások keltetésénél kb. a 14.-15. napon. Ez a lámpázás már kezdők számára is jól érzékelhető, értékelhető képet mutat. Látni az embriót, mozgását, életképességét.

VEGYÜK KI:

- A víztiszta tojásokat. Ezek terméketlenek, nem "fiasak", de állatok etetésére még megfelelőek.

- A fejlődésben lemaradt embriójú tojásokat, ezek előbb utóbb úgyis elhalnak.

- A mozgó légkamrájú tojásokat, melyekben a légkamra buborék formájában a tojás mozgatásával változtatja a helyét.

FELTÉTLENÜL VEGYÜK KI:

- A zavaros tojásokat. Ezekben szétfakadt a szik-hártya, összekeveredett a sárgája a fehérjével.

-A fekete, rothadt tojásokat. Ezek az előzőhöz hasonlatos képet mutatnak, de a már beindult bakteriális bomlás következtében részben, vagy egészben fekete az átvilágítási kép.

- A záptojásokat. Igen büdösek, erről könnyen fel lehet őket ismerni. Ha a gép ajtajának kinyitásakor rossz szagot érzünk, keressük meg, "szimatoljuk ki" melyik a záptojás. A fertőzés miatt beinduló bomlás közben gázfejlődés is előfordulhat, ami a tojást könnyen "szétrobbanthatja". A tojáshéjon gyakran furcsa váladékozást látunk, közel a szétfakadás. Ezekből bizonyosan nem lesz kiscsibe, ellenben lefertőzhetik az egészségeseket is.

Harmadszor a bújtatás (az utolsó három nap) kezdetekor érdemes vizsgálódni. Ilyenkor a magzat már rosszul látható, mivel a légkamra kivételével az egész tojást betölti. A jól fejlett magzat feje és nyaka a jelentősen megnagyobbodott légkamrába emelkedik, mozgása a héjhártyán jól kivehető. (Amikor a héjhártyát átvágja, akkor kezdődik a bujtatási szakasz, onnantól nem szabad forgatni.) Fehérje már nem látható, ha mégis van, akkor annak mennyiségéből következtethetünk a lemaradás mértékéről. Az elhalt, illetve a fejlődésben erősen lemaradt embriójú tojásokat vegyük ki.

Forrás: Dr.Bogenfürst Ferenc: Keltetés

Keltetés, bújtatás, lámpázás

Gyöngytyúk tojás:
A bújtatást a 25. napon célszerű elvégezni, a kelés a 27. napon várható. 
Az első lámpázást a 10., a másodikat a 21. vagy a 25. napon ajánlatos betervezni. 
A 42-44 grammos gyöngytyúktojás a legalkalmasabb a keltetésre. 
Páratartalom-igénye - főleg a bújtatóban - a vastagabb tojáshéj miatt magasabb, mint a tyúké.

Pulykatojás: 
Kezelése és tárolása, előkészítése azonos a tyúktojáséval. 
A pulykaembrió nagyon érzékeny a túlfűtésre. 
Elfogadható eredményű a kelés állandó 37,5 °C-on. 
A bújtatóba a 25. napon kell átrakni a tojásokat. 
A 26. naptól 70-80 % relatív páratartalmat kell biztosítani. 
A bújtatóba rakást követően 60 óra elteltével megindul a kelés és a 28. napon befejeződik. A naposállatokat akkor célszerű leszedni, ha a tojások 80 %-ából kikelt a pulykapipe, és az állomány nagy része felszáradt. 
Lámpázni a 10., a 21. napon vagy a bújtatóba rakáskor tanácsos.

A víziszárnyasok tojáskezelése és a keltetése helyenként alapjaiban tér el a tyúktojásétól. Ez összhangban van azzal a különbséggel, amely az életkörülményekben megmutatkozik.

Keltetés előtt 24 óráig pihentetni kell a tojásokat.

Kacsatojás: 

A faj tojása könnyen törik. A kacsák a hajnali órákban és állomány szinten viszonylag rövid időn belül lerakják tojásaikat (délelőtt 8-9 órára a kacsák 90 %-a megtojik).

Emiatt a két óránkénti tojásgyűjtést egyszerű bevezetni. A tojások egyöntetűek, amit a formaindex is jól kifejez (1,3-1,45).

Az előkeltetés 37,5-37,8 °C-on 55-57 % relatív páratartalom mellett történik. 

Elfogadott a függőleges (tompa végével felfelé állított), vagy a 45 °-os szögben fektetett tálcázás. 

Bújtatni a 25. napon kell, ekkor a relatív páratartalmat 75-80 %-ra emelik. 

Az utókeltető hőmérséklete 37,4-37,5 °C.

Tömeges pattogzás idején a páratartalmat tovább kell növelni 80-90 %-ra.

Az első lámpázást a 6. napon, a másodikat a 22. napon vagy a bújtatáskor lehet elvégezni.

A naposkacsák rendkívül elevenek, ezért gyorsan célszerű őket leszedni. A gépkihasználás a pulykáéval azonos. 

Az előkeltetés alatt két óránként 45 °-os szögben kell forgatni a tojásokat.

A keltetés 23. napjáig naponta kétszer, azt követően naponta háromszor kell hűteni a tojásokat 29-30 °C-os hőmérsékletre.

A 23. keltetési naptól azért kell háromszor hűteni, mert ekkortól jelentős hő szabadul fel a tojásban. A hűtés időtartama 15-20 perc. Ennyi idő alatt hűl a tojás 30 °C-ra. (Tapintó hőmérővel a tojás hegyes végén).

A magas páratartalmat permetezéssel lehet elérni. A permetezés hőelvonással jár, ezért a kézi forgatáskor a hűtés idején tanácsos végezni (40 °C hőmérsékletű vízzel szokás permetezni).

(Egyéb jellegű kezelése egyezik a libatojáséval).

Lúdtojás:

A tojás alaki szórása nagy, ezért a tojásindex megállapítása nem lehet túl szigorú (1,36-1,65).

A keltetés alatti kezelés lényegesen eltér a tyúktojásétól.

Szembetűnőbb különbségek a tojások helyzete, forgatása, keltetése és páratartalom-igénye terén léteznek.

Az előkészítő tálcákra fektetve kell helyezni a tojásokat. 

Rendkívül fontos a forgatás, mert az allantoisznak nagy fehérjetömeget kell körülzárnia. Ezt úgy oldják meg, hogy a 2x45°-os forgatáson túl a keltetés 11. napjáig naponta egyszer 180 fokosan elfordítják a tojást. 

A keltetés 11-20. napja között naponta kétszer kell elvégezni a kézi forgatást. Ezt követően kézi forgatás már nem szükséges. Speciális tálca használatával nincs szükség kézi forgatóra.

A tojások hűtésénél periodikusan drasztikus hűtést is alkalmaznak. 

Ennek elmulasztása 20 %-kal is ronthatja a kelést.

A hűtésnek addig kell tartania, amíg a tojás hegyes végén mért hőfoka 29 °C nem lesz. Ez 20 °C-os teremhőmérsékleten annyi percnek felel meg, ahány napos a tojás.

Az önhő fokozásával a keltetés 15. napjától naponta kétszer indokolt hűteni, mindig a gépen kívül az állványok kiszedésével.

A hűtés folyamán elvesztett víz pótlására a tojásokat 40 °C-os vízzel permetezik.

A permetezést (párásítást) a keltetés 22. napjáig ködszerűen, a 23. naptól a pattogzásig lemosószerűen kell elvégezni.

A bújtatás a 27. napon történik. Sajátos hűtésigénye, hőtermelése miatt a lúdtojás csakis szakaszos üzemmódban keltethető.

A kelés beindulásakor a gépi forgatást be kell fejezni.

A naposliba kelés után sokáig tehetetlen. Minősítését 8-10 óra után végezzük.

 

(http://www.agr.unideb.hu/ebook/baromfitenyesztes/az_egyes_baromfifajok_keltetsnek_sajtossgai.html)