Lawsonia inermis, vagyis a henna

Van tetkóm.

Egy.

Jól nem látható helyen.

Többet viszont nem szeretnék.

A minták viszont tetszenek, de mindig másik tetszik, 

és így számomra tökéletes megoldás volt a henna.

Fiatal fejemmel sokszor volt sokféle mintám, és mindet nagyon szerettem.

De pont elég volt belőlük az az idő, amit rajtam töltöttek.

Nos, a szerelem megmaradt, és a vágyakozás is.

Így amikor lehetőség adódott, rögtön igent mondtam magoncokra.

Sokan nem tudják, de a henna is egy növény,

kb. 2-6 méterre növő cserje.

Ennek a leőrölt levelét használják festésre.

Örökzöld, tövises, laza ágrendszerű bokor vagy kis fa. 

Tojásdad, lándzsás levelei zöldek, vékony csúcsban végződnek. 

A nyári hónapokban nyíló, apró, illatos virágfüzérei rózsaszín, fehér vagy piros színűek. 

Meleg éghajlatú országokban becses, szép díszcserjének tartott növény. 

Fagymentes éghajlatot, jó vízelvezetésű talajt és napos fekvést igényelnek. 

Agyagos, mérséklet tápanyagtartalmú, homokkal vegyett komposztba ültessük, 

és havonta egyszer tápoldatozzuk. A téli időszakban kevesebbet kell öntözni.  

A hennázásról:

Nemrégiben olvastam egy oldalon, hogy hogyan alakult ki a hennázás szokása: ugyanis a sivatagi népek észre vették, hogy ha a növény megőrölt leveleibe mártják a kezüket, lábukat, akkor sokáig érezhetik a növény hűsítő hatását (ami valljuk be, hogy a sivatagban rendkívül jól jön). Azt is tapasztalták, hogy ez a hűtőhatás mindaddig megmarad, amíg a festék le nem kopik a bőrről. Éppen ezért nagy foltot festettek a tenyerükbe és a talpukra, hogy kissé lehűthessék a testüket. Majd idővel már motívumokat is rajzoltak a tenyérre és talpra, ebből alakultak ki a tradicionális minták. Ezekről az érdekességekről és a henna növényről sok információt tudhatsz még meg te is ezen az oldalon: www.antalvali.com/019_henna_lawsonia_inermis

A hennaporból egy fogkrém sűrűségű pasztát készítenek, és egy speciális tölcsérbe töltve tradicionális mintákat készítenek vele a bőrön.  Mivel a henna növényi eredetű, nagyon ritkán fordul elő, hogy allergiát okoz, de soha nem árt az óvatosság. A hennát a bőrre való festésen kívül használták, és mai napig használják hajfestékként is. Egyetlen hátránya, hogy csak barna árnyalatokat lehet vele létrehozni.

 A szerencsét és áldást hozó motívumok ötezer éves múltra tekintenek vissza, és nemzedékről nemzedékre szálltak a hennázási szokások és a minták. Indiában például a vőlegény ajándékozta meg a menyasszonyt és a családhoz tartozó nőket hennával, és az esküvő előtt komoly szertartásos keretek között rajzoltak az asszonyok a menyasszony kezére és lábára, valamint egymás bőrére tradicionális mintákat. Azt tartják a mai napig, hogy minél erősebb mintát hagy a menyasszony bőrén a henna, annál jobban fogja szeretni anyósa a családba belépő jövendőbeli feleséget. Az talán köztudottabb, hogy a menyasszonynak addig nem kell házimunkát végeznie az új családjában, ameddig a henna le nem kopik a bőréről.

Az indiai henna mintákon kívül nagyon kedvelt még az afrikából származó marokkói és az ausztráliából származó aboriginal motívumok is. Gyönyörűek még a kínai minták is, amelyek főleg virágokat és lepkéket, szitakötőket ábrázolnak, de szinte bármit magunkra festhetünk hennával, ami az ízlésünknek megfelel.




Így készítsd el a hennapépet: 

Hozzávalók:  fél citrom leve ( ne legyen benne mag )
                     2-3 ek. fekete tea, vagy kávé (minél erősebb legyen)
                     minőségtől függően 7-12 csepp eukaliptusz  és teafa olaj
                     kb. 1 tk. cukor (porcukor gyorsabban feloldódik)
                     1-2 ek. hennapor, hogy fogkrém állagú keveréket kapjunk.

Keverjük össze a folyékony hozzávalókat a cukorral, annyi cukrot rakhatunk még hozzá, amennyi elolvad a lében, majd apránként adagoljuk hozzá a hennaport ügyelve, hogy csomómentes legyen a pépünk. Amikor elértük a fogkrém állagnál picit sűrűbb pasztát, tegyük zárt edénybe és pihentessük 8-12 órán keresztül.
A pihentetés során kioldódnak belőle a színező anyagok, ezután egy pici frissen lefőzött fekete kávéval, vagy teával hígítsuk, és mehet az előre elkészített tölcsérbe. Az elkészített paszta kb. 1 hétig tárolható hűtőszekrényben.

Ahhoz, hogy a minta megmaradjon a bőrünkön, készítenünk kell egy fixáló folyadékot is.Ez a következőből áll: 2 kk porcukor, egy citrom szűrt leve. Ezeket jól keverjük el, és az elkészült mintát ezzel a folyadékkal kenjük át óvatosan, hogy nehogy letöröljük a bőrről a motívumokat. A fixálót egy ecsettel, vagy vattapamaccsal is felvihetjük, de tölthetjük egy spray-s flakonba is - talán ez a legegyszerűbb. Igen meglepő, hogy Egyiptomba a teve vizeletét használták fixálásra, de ez hazánkban szerencsére nehezen beszerezhető alapanyag. Bár, ha visszagondolok, eszembe jut, hogy egyszer egy indiai boltban rám sóztak egy pici üvegben valami nagyon büdöset, mint henna fixáló folyadék. Nem is merek belegondolni, hogy mi lehetett, ugyanis egy teve volt az üvegcse papírján.

Ha elrontottuk a mintát, akkor se ijedjünk meg, mert egy kis denaturált szeszes vattával el lehet tüntetni a nem kívánt részleteket.

Tölcsér:

Nem kell bonyolult dologra gondolni, én magam egy erősebb anyagú műanyag zacskóból készítem el, de lehet az indiai boltokban kapni készen is mehndi tölcsért. Én egyszerűen beletöltöm egy kis méretű, erős zacskóban a pépet - általában gyorszáras zacskót használok, mert akkor nem kell bajlódni a beragasztásával, csak egyszerűen összezárom a száját. Használat előtt pedig egy picit lecsípek a zacskó sarkából, éppen csak annyit, hogy a hennát vékonyan lehessen felrajzolni vele a bőrre. Amikor befejeztem a használatát, egyszerűen leragasztom egy kis ragasztószalaggal és beteszem a hűtőszekrénybe. 

A következő oldalakon találtok ingyenes  tradicionális mintákat, és a jelentésüket: www.hennapage.com, http://mehndidesigns.hosuronline.com/home/