Amióta - mondjuk úgy, hogy rákényszerülök,
bár ez így nem igaz, inkább - tudatosan rákényszerítem magam az újrahasznosításra
és elvetettem magamban az önellátás gondolatát, azóta egész máshogy járok-kelek,
másként látom a természetet, és másként telnek a napok is.
Szinte kutatom a lehetőségeket, állandóan figyelek, és nyitva tartom szívem - lelkem.
Jó érzés.
Jó érzés a kertből bevinni a reggelinek valót, és a saját munkával lekaszált,
szárított fűvel etetett kecskétől a gondoskodásért cserébe elkapni a tejet...
A pici kis fürjtojások öröme...
és most már az első "rendes" (majdnem tyúktojás méretű) tojás is megérkezett.
Érik a szamóca, és piroslik az eper is!
És még csak tavasz van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése