Komposztálás

Lehetőségem nyílt pályázat útján komposztládára szert tenni.
A láda mellé tanfolyamot is adnak, ún. gyorstalpalót. Az előadás februárban várható, jelentéssel majd pótolom az alábbi utánaolvasási eredményeket:

"A komposztálás értelme és célja, hogy ne hagyjunk veszendőbe menni olyan értékes szerves anyagokat, amelyekkel a termőév során kimerült talajt is táplálhatnánk. A komposzttal kapcsolatban sok a tévhit, melyeket itt most sorra megcáfolunk, egyben útmutatót adunk a komposzt helyes elkészítéséhez.
Szeptember: a kertben még sokféle növény díszlik, az iskolakezdés időszaka mégis arra figyelmeztet: ideje a kertet feltarisznyázni, azaz tápanyagokkal ellátni, hogy a tél során fel tudjon készülni a következő termőévre. Veteményes és díszkertünkben az ősz a tápanyag-visszapótlás legfontosabb időszaka. Ennek egyik gazdaságos és könnyen kivitelezhető módszere a saját készítésű komposzt kijuttatása.
Az általunk ajánlott módszer valóban a házi és nem a ?nagyüzemi? eljárás, tehát egyetlen egy tanács sem fog elhangzani a megvásárolandó aprítógép típusa vagy az alkalmazható komposztáló, ?érésgyorsító? szerekről. Kiskertünkben e drága kiegészítők nélkül is remekül elboldogulunk.
Mi a komposzt?
A komposzt a természetben előforduló anyagok lebomlása során létrejövő sötétbarna, földszerű anyag. A latin eredetű ?komposzt? szó jelentése (?összetett?) arra utal, hogy többféle alkotóelemből álló anyagról van szó. Természetes folyamatokat utánzunk, illetve segítünk elő a komposzt házilagos készítése során. A komposztálódás az a folyamat, amikor a mikroorganizmusok a megfelelő körülmények között lebontják a hulladékot. A komposztálódás oxigén felhasználással járó, szagoktól mentes. Nem tévesztendő össze tehát a rothadással, mely levegőtől elzártan, kellemetlen szagképződés kíséretében megy végbe.
Az érés során a komposzt jelentősen felmelegszik, de az elkészült komposzt végül átveszi környezete hőmérsékletét.
A házi komposztáló létjogosultsága
Sok olyan szerves anyag képződik a kertben és egy átlagos háztartásban, mely kis odafigyeléssel még hasznosítható. Bár a lebomlási folyamatok komposztáló nélkül is működnek, a komposztáló építését annak védettsége (nem túrják szét a háziállatok), esztétikussága és kisebb helyigénye indokolja. Épített komposztáló révén a lebomló anyagok térfogata csökkenthető.
A komposztáló megépítése egyszeri feladat, fenntartása nem igényel sok munkát, és kertünknek nyújtott haszna felbecsülhetetlen.
A házi komposztáló elhelyezése
Sík, félárnyékos területet válasszunk a komposzt készítésére, veteményes kertünk közelében. Telepíthetjük magasabb bokrok vagy fák alá. Megfelelő látványi elszigetelés esetén a szomszédokkal határos kerítés mellé is kerülhet. A háztartási szerves hulladék könnyebb kijuttatása végett ne tegyük a lakóépülettől távol.
Keressünk olyan helyet, ahol van lehetőség az esetleges terjeszkedésre (második, harmadik komposztáló létrehozása). De elsősorban arra gondoljunk: évente, esetleg kétévente a képződött anyagot ki kell termelnünk. Ezt a munkafolyamatot a könnyű hozzáférés jelentősen megkönnyíti.
Kerti csap, ivásra nem használt kút vagy egyéb vízforrás közelsége szintén előnyös lehet.
A házi komposztáló mérete legyen összhangban kertünk méretével, a termelődő szerves anyag várható mennyiségével. A nagyterületű veteményes, a sok lombos növény növeli a helyigényt. Átlagos viszonyokat tekintve elegendő az 1,5×1,5 méteres alapterület.
Komposztáló lépésről lépésre

• A házi készítésű komposztáló építőanyaga lehet fa, tégla és kő.
• Semmiképpen ne rakjunk tömör falat! Az építőelemek közötti hézagok akkorák legyenek, hogy biztosítsák a levegőztetést, de akadályozzák meg az alapanyagok kihullását is.
• Az építmény legyen szétszedhető! Hiszen a töltögetés során folyamatosan emelkednek a falak, míg kitermeléskor el kell távolítanunk ezeket az akadályokat.

Ha mégsem magunk készítenénk el, vásárolhatunk is a komposztálás céljairagyártott szerkezetet. Ezek többnyire különleges alakú, speciális lélegeztető-nyílásokkal ellátott műanyag dobozok.
Tévhitek
Sokan azt gondolják, bizonyos anyagok nem komposztálhatóak, inkább el kell égetni őket. Makacsul él a tévhit a diófa, az ecetfa lombja, a fenyőtű, a toboz, a felmagzott gyomnövények, a tarackbúza szára, a fertőzött növényi részek (például moníliás ágak, termések), az állati eredetű hulladékok (például ételmaradék) alkalmazhatatlanságáról. A felsorolt anyagok természetes képződmények, ezért természetes folyamatok között lebomlanak.
A falomb lassabban bomlik, illetve egyes fák lombja valóban tartalmaz a csíranövények fejlődését gátló anyagokat. Ha a lombot megfelelően magas nitrogéntartalmú anyaggal (például fűnyesedék, konyhai hulladék) keverjük, és kivárjuk a megfelelő érési időt (9-12 hónap), akkor ezek a gondok gyakorlatilag megszünnek.
A banánhéj, narancshéj viszont tényleg nehezen bomlik: a legtöbb déligyümölcsöt gombaölő szerbe mártják!
A gyommagok és kártevő gombák a komposzt megfelelően változatos összeállítása és kezelése nyomán részben a hőtől, részben az eltelt időtől elpusztulnak, illetve hatástalanná válnak. Gyomosító és fertőző hatástól tehát nem kell tartanunk.
Vannak, akik szerint a komposztálás azért káros, mert a komposzt ?tele van kártevőkkel, cserebogárpajorral?. A megfelelően kezelt komposztban a hasznos, lebontó szervezetek találják meg a létfeltételeiket, nem pedig az élő gyökerekkel táplálkozó talajlakó kártevők. Pajort valóban találhatunk bőven a komposztban, azonban nem a cserebogarakét, hanem az aranyos rózsabogárét, amely nem jelent veszélyt a veteményesre. A komposztban megtelepedő rózsabogár-pajorok, pinceászkák, ikerszelvényesek, hangyák és más ízeltlábúak jelentősen meggyorsítják az érést, hiszen aprítják, keverik és a mikroorganizmusok számára feltárják a nehezen hozzáférhető darabokat is.
Tennivalók
Az ősszel kiürített komposztálóba folyamatosan gyűjtsük a szerves hulladékot. A lehullott lomb összeszedésekor, a veteményes tél előtti felszámolásakor a változatosság betartásával, helyezzük a komposztdombra a különféle alapanyagokat. Vegyítsük a száraz, fás részeket a zöldebb, nedvdúsabb anyagokkal. A levegőztetés biztosítása és a rothadás elkerülése érdekében időnként tegyünk közepesen hosszúra (30-40 cm) hagyott ágakat-bogakat is a komposztra.
Érdemes a félkész komposztot egyszer, még a nyár elején átmozgatni. Ez a művelet, az összetevők keveredésének elősegítésével, levegő ismételt bejuttatásával meggyorsítja a komposztálódást, de el is hagyható. Ez után már ne halmozzunk erre a dombra, kezdjünk új komposztdombot. A régit ősszel bontsuk ki, vizsgáljuk meg. A majdnem teljesen földszerű kinézet, a kissé zsíros tapintás azt jelzi, hogy elkészült a komposzt. Ha többségében vannak a felismerhető szerkezeti elemek (nagyobb ágak, tobozok), akkor még várnunk kell.
Hasznos tevékenység a ?visszakeverés?, ami azt jelenti, hogy a komposzt készítésekor vagy átmozgatásakor kész komposztot keverünk a készülőbe. Így jelentős mennyiségű hasznos mikroorganizmust juttatunk a készülő szervesanyagdombba, amivel jó irányba terelhetjük az ott zajló folyamatokat.
A komposztot védeni kell a túlzott napfénytől, amely túlságosan kiszáríthatja a dombot. A félárnyékos elhelyezés, illetve bizonyos egynyári növények (például takarmánytök) komposztdombra futtatása esztétikus és hatékony megoldás erre a kérdésre.
A komposzt kijuttatása
A komposztot ősszel a termő- és díszfák töve köré, facsoportok, bokrok alá, a veteményes felszínére juttatjuk. Ez megfelelő vastagságban talajtakaróként is funkcionál (lásd a mulcsozásról szóló írásunkat a Haszon Agrár májusi számában). A veteményeskertben be is áshatjuk, ezzel elősegítjük a lebomlását. A kitermelés szerszámai a vasvilla, a lapát és célszerűen egy talicska, illetve vödör.
Ha átrostáljuk a komposztot, a le nem bomlott részeket visszadobhatjuk a készülőben levő új komposztdombra. A finom, földszerű rostált anyag pedig ideális ültetőközeg szobanövényeink számára."

Tóthné Bogdányi Franciska